Party-k és plázák festményeken

Nagy Andrea festőművészt leginkább a trendi szóval jellemezném. Képein a mai valóság egy szeletének, az elegáns party-k, a plázák világának szereplőit ábrázolja, rendkívül hitelesen és meggyőzően.

Hogyan alakult ki ez a markáns, összetéveszthetetlen stílus?

Egy megrendelés hozta. Kaptam egy portrérendelést, s az volt benne az izgalmas, hogy a megrendelő megmondta, milyen stílusban fessem meg a képet. Nem nagyon örültem, mert akkoriban egy kicsit expresszívebb stílusban festettem, de biztos voltam abban, hogy meg tudom csinálni. A kép elkészült, s hálistennek nem csak a megrendelőnek tetszett, de nekem is. A következő megrendelésre készülő képemet is ebben a stílusban festettem meg, s akkor már éreztem, hogy ez nagyon fekszik nekem. 2002-ben, 2003-ban  főleg a felső tízezer világát használtam alapanyagul, estélyi ruhás nőket, szmokingos férfiakat festettem. Egy ideig úgy is hívtam a képeimet, hogy party-képek, és csak azért váltam meg ettől a megnevezéstől, mert ez egy kívülállónak, aki nem ismeri a képeimet, semmit nem mond. Ha azt mondom, hogy pop-art képek, akkor az talán jellemzőbb, s mindenki számára érthetőbb is.

Mennyire ismered ezt a világot belülről?

Lelkes szemlélője vagyok, de csak kívülről. Általában elolvasom a bulvárlapok társasági rovatát, mindig megnézem, hogy melyik híresség milyen estélyi ruhában van, magamban időnként jól megkritizálom őket. Nem vagyok része ennek a világnak, de például két évvel ezelőtt rendeztem egy kiállítás megnyitót, amelyik egy igazi black tie party volt, a férfiak csak szmokingban, a nők csak estélyiben jöhettek. Ez elég nagy kihívás volt a férfiak számára, mert a művészvilágban nem jellemző a szmoking viselete. Én is megvettem az első nagyestélyi ruhámat, s az este nagyon sikeres volt, mert mi ritkán szoktunk így kiöltözni, s nagyon élveztük. Egyébként az első party-képek sorozatban volt egy kis kritika is, az összes figura kétdimenziós volt, mert az életben is egy kicsit kétdimenziósnak tartottam őket, úgy láttam, hogy egy rendezvényen, egy party-n minden nő és minden férfi egyforma, mindenki az éppen kötelező trendet követi, s ha egy kicsit megkapargatnám a felszínt, akkor alatta nem sok mindent találnék, tisztelet persze a kivételnek.

Újabb képeiden már nem érzem ezt az iróniát.

Nem, ezek már nem annyira kétdimenziósak, a figurák is sokkal összetettebbek, árnyaltabbak, s ezekben a képekben már látható a továbblépés iránya is. Nagyon izgat a graffiti és a street-art világa. Szinte az összes képemre jellemző, hogy elég bonyolult mintázatok vannak rajta, s ezek a minták, a háttérminták, a ruhaminták és az emberek maguk is, egy fajsúlyúak. Tehát például egy ruhának a mintája semmivel nem kevésbé fontos, mint a szereplő arca. S pont ez jellemzi nálam a graffitik megjelenését is. A graffiti is egy mintázat, modern népművészet, ami modern világunk hátterét adja. A jövőben ezt a stílust szeretném még erőteljesebben megjeleníteni képeimen.

Van egy internetes galériátok a www.artitude.hu, ezt miért hoztad létre?

Hat évvel ezelőtt indítottam el, s szintén, majdnem ugyanúgy, mint a pop-art képekbe, kicsit belesodródtam. Volt egy kiállításom a Cafe Vian-ban, s egy svájci urat nagyon érdekelte az egyik képem, de nem merte megvenni, mert félt, hogy a feleségének nem fog tetszeni. Egy barátom azt javasolta, tegyük fel a képet az internetre, s akkor a hölgy kint meg tudja nézni. Tetszett neki, s a képet meg is vették. Nekem ez az egész akkor abszolút új volt, addig semmit nem tudtam az internetről, s nagyon elgondolkoztatott a dolog. Akkor kezdtem felfogni, hogy mi is az internet, mit jelent az, hogy földrajzi és időbeli korlátok nélkül bárki bármit bárhonnan meg tud nézni. Arra gondoltam, ha ez nekem hozott egy eladást, akkor lehet, hogy más művészeknek is hozna. Először a barátaim képeit tettem fel, aztán az egész szép lassan üzleti vállalkozássá nőtte ki magát. Ma már 60-80 művész alkotásai találhatóak meg kínálatunkban.

Nagyon sok külföldi, elsősorban kelet-európai művész anyaga látható a galériában. Ez tudatosan felvállalt dolog?

Igen. Ez tudatosan felvállalt törekvés, kelet-közép-európai galéria szeretnénk lenni, s egyébként már most is a régió legnagyobb kereskedelmi internetes galériája vagyunk. Másik célkitűzésünk az, hogy elsősorban fiatal, progresszív, egyetemista, vagy éppen végzett festőknek biztosítsunk megjelenési lehetőséget.

Az érdeklődés hazai vagy nemzetközi?

Is-is. A magyarok számára speciális szolgáltatásokat biztosítunk, például ha érdeklődnek egy művész munkái iránt, akkor a festményeket házhoz visszük, ott meg tudja nézni, és tud választani. A külföldieknek postán küldjük el a kiválasztott festményt, s nem szoktak csalódni, eddig még senki nem küldte vissza.

Hagyományos, úgymond off-line galériát nem akartok nyitni??

De, tervezzük. Jelenleg szállodákban, kávéházakban rendezzük a kiállításainkat, s ezek általában nagyon nívós helyek, de a felhőtlen szórakozás, kikapcsolódás helyszínei, és vannak olyan művészek, akiknek a munkái nem illenek az ilyen környezetbe. Ezért ebben az évben szeretnénk saját galériát nyitni. Most keressük a megfelelő helyiséget, valami jó, trendi kis pincének örülnénk a legjobban.

2006. március

Link: