A Hegedű-mágus

„A művészetben mindig nagy esemény, ha új csillag tűnik fel. Nem mindennapi jelenség ez! Azt jelenti, hogy született valaki – író, költő, zenész, színész – aki többet, valami kivételeset tud, és aki tehetségével tartósan el tudja varázsolni az ő közönségét. Ilyen csillag Mága Zoltán” Ezekkel a szavakkal jellemezte Szinetár Miklós januári gálaestünk sztárvendégét, Mága Zoltánt. Vele készült az alábbi interjú.

- Hogyan kezdődött zenei pályafutásod?

Szolnokon születtem. Szüleim már hároméves koromban megfertőztek a zene szeretetével. Hatévesen arattam az első sikereimet, akkor már színpadon voltam, majd azt követően beírattak a zeneiskolába, később 1987-ben, a világhírű Rajkó Zenekar felvételt hirdetett, s háromszáz hegedűs jelentkező közül hatot - köztük engem is - vettek fel. Ezzel megkezdődtek a komoly zenei tanulmányok. Bejártuk a fél világot a zenekarral, nagyon nagy élmény volt, nagyon jól éreztem magam, s nagyon sokat tanultam, nem csak zenét, hanem emberséget is, mert azt is meg lehetett tanulni a Rajkó Zenekarban. Később kaptam egy exkluzív szerződést Németországban, amit elvállaltam, s négy éven keresztül kint játszottam, közben Zeneművészeti Főiskolára jártam, de a diplomámat már itthon szereztem meg. A diplomázás után az Operett Színházban játszottam másfél éven keresztül, s közben megalapítottam a Budapest Cigányzenekart. Klasszikus zenét és népzenét játszottunk, de természetesen cigányzenekari hangszereléssel, s rengeteget koncerteztünk mindenfelé a világban. 2000-ben felkértek, vegyek részt a Moulin Rouge revüműsorában, s én örömmel jöttem haza, mert szerettem volna, hogy itthon is megismertessem zenei stílusomat. Alig két héttel debütálásom után kineveztek zenekarvezetőnek, majd művészeti igazgatónak. Később már rendeztem is, másfél évig futott nagy sikerrel a Budapest Broadway című produkcióm. Ekkor alakítottam ki új stílusomat, amelyben klasszikus zenét ötvözök jazz, latin, spanyol elemekkel, s modern ritmusokkal spékelem meg. Az első lemezem aranylemez lett, a második hamarosan platinalemez lesz, s most dolgozunk az új lemez előkészítésén, amelyen klasszikus zenét fogok játszani. Az új anyag egy kicsit eltér eddigi stílusomtól, az anyagot szimfonikus zenekarral vesszük fel.

- Merre koncerteztél az utóbbi időben?

- Az elmúlt időszakban nagyon sokat szerepeltünk jelentős koncerthelyszíneken. 2003-ban különdíjjal jutalmaztak a mexikói Világzenei Fesztiválon, de felléptem a lyoni Jazz Fesztiválon, és szimfónikus zenekar élén a Wiener Konzerthausban, a világ egyik legnagyobb koncerttermében, a lipcsei Gewandhausban, a frankfurti Alte Operben, a párizsi, a müncheni és persze a budapesti Zeneakadémia Nagytermében. Nem utolsó sorban szeretném megemlíteni Marokkót, ahova rendszeresen visszajárok, a Marokkói Királyi Palotában tényleg nagy élmény és fantasztikus érzés játszani. Meg szeretném említeni, hogy az Operaházban 2002-ben rendezett gálakoncertemet 22 ország televíziója közvetítette, és 200 millió néző láthatta, hallhatta a muzsikánkat.

- Mit tervezel erre az évre?

- Ebben az évben egy nagy koncertsorozatot tervezek. Április 16-án a Szent István Bazilikában egy jótékonysági hangversenyt szeretnék rendezni, ahová a zene különböző területeiről hívok meg sztárokat, többek között Boros Lajos prímáskirályt, a Bartók Vonósnégyest, s mellettük operaénekest, operett énekest, s mindezt szimfonikus zenekar és cigányzenekar közreműködésével valósítjuk meg. Természetesen ott lesznek az Angyalok is. Ezt követően vidéki városokban és falvakban fogunk fellépni, elmegyünk templomokba koncertet adni, természetesen ingyen. Mindezt azért tesszük, hogy mintegy hidat építsünk idősebb és a fiatal generáció között, valamint a kisebbségek  és  a többség között.

- Gondolom, nem túl sok szabadidőd van. Azt mivel töltöd?

- Sajnos valóban nagyon kevés szabadidőm van. Természetesen próbálom úgy intézni a dolgaimat, hogy minél több időt tudjak a családommal tölteni. Gyerekek nagyon igénylik az apai szeretetet, a velük való foglalkozást. Gyönyörű, szép feleségem és két gyermekem van. A lányom tízéves, énekel, táncol, hegedül, és nagyon tehetséges. Jelenleg dolgozom a lemezén, s nagyon bízom benne, hogy év végén már hallható lesz. Spanyolul, angolul, magyarul fog énekelni. És hál Istennek született egy kisfiam, ő hét hónapos, és már nagyon nagy érdeklődést tanúsít a zene, főleg a hegedű iránt, a vonót imádja. Már széjjeltépi a húrokat. És persze a szabadidőm jelentős részét gyakorlással töltöm, mert gyakorolnom kell, folyamatosan képeznem kell magamat. A mai napig rendszeresen órákat veszek Komlós Pétertől, a Bartók Vonósnégyes primáriusától, a Zeneakadémia kétszeres Kossuth-díjas  professzorától.

- Több stílusban is otthonosan mozogsz, van különbség technikailag az előadásmódok között?

- A klasszikus stílus és a cigányzene között nagyon nagy a különbség, egészen más mentalitással, felfogással, más vonókezeléssel, más érzéssel kell játszani a klasszikus zenét, mint a cigányzenét. Amit most játszunk, azt alapvetően klasszikus zenének tekintem, csak kicsit más felfogásban. Lisztet, Mozartot, Vivaldit játszunk más ritmusokkal, de technikailag nincs nagy különbség.

- Igaz, hogy teljesen más területen kezdesz tanulmányokat?

- Igen, beiratkoztam a Zsigmond Király Főiskolára, bölcsészkarra. Kommunikációt, médiaismereteket és politológiát fogok tanulni, s ha sikeresen elvégzem, két diplomát fogok szerezni. Későbbiekben tervezem a jogi egyetem elvégzését is.

- A zene az életed, s mégis váltani akarsz?

- Nem, természetesen nem szeretnék váltani. A zene az erősségem. Ezt tanultam hároméves koromtól, s a zene nagyon szép dolog, csodálatra méltó, de én úgy gondolom, aki ma hosszútávon gondolkodik, annak mással is foglalkoznia kell. S talán olyan dolgokat is fogok tanulni, amelyek hozzájárulnak zenei fejlődésemhez is, vagy éppen másokon tudok segíteni.

- Milyen közösségi tevékenységet folytatsz?

- Politikával nem foglalkozom, bár több párttól is megkerestek, én zenész vagyok. A pékhez szoktam hasonlítani magamat. A pék süti a kenyeret, és annak adja el, aki megveszi. Én zenélek, és oda megyek, ahova hívnak.

- Nagyon sok jótékonysági felkérésnek teszel eleget.

-  Igen, próbálok segíteni is, s valóban nagyon sok ilyen jótékonysági koncerten részt veszek. Sok hangszert kapok, kiváló mesterhegedűket, s közülük többet elárvereztettem jótékonysági célra. Az első felajánlásom az Aranyág című műsorban volt, a Heim Pál Gyermekkórház javára, de azóta árvereztünk többek között a szervátültetésen átesett gyerekek javára.

Hogy ítéled meg a roma kisebbségnek a helyzetét és integrálódási lehetőségét?

Én úgy gondolom, hogy ez nagyon nehéz feladat, s ehhez nagyon sok idő kell, nem egy-két év, hanem hosszú évtizedek. Minden fél részéről nagy türelemre, s kitartásra van szükség. A romák között nagyon sok magasan képzett és elismert ember van, nem csak zenészek, de költők, énekesek, politikusok, festőművészek és még sorolhatnám. Ők azok, akik nagyon nagy segítséget tudnak nyújtani ebben a folyamatban, s hozzá tudnak járulni a romák elfogadtatásához.

- Köszönöm a beszélgetést.

2006 március