|
A világcsavargó hazatért |
|
|
|
|
|
Interjú Mester Tamással |
|
Tíz éve nem jelent meg lemezed, mivel telt el ez a rövidnek egyáltalán nem mondható idő?
 Valóban, tíz évig nem készítettem albumot, s ez a külső szemlélőnek úgy tűnhetett, végleg eltűntem a hazai zenei életből, s már a közvetlen környezetem sem hitt visszatérésemben. Annak, hogy csak most jelentkeztem ismét, két oka volt. Az egyik a szinte már beteges maximalizmusom, addig nem voltam hajlandó kiadni a lemezt, amíg a dalok nem lettek tökéletesek. A másik ok az, hogy szükségem volt egy üzenetre, amelyet a dalok közvetítenek. Magyarországon sajnos a slágerek nem hordoznak semmilyen üzenetet, kizárólag a gyors megjegyezhetőség, befogadhatóság, az emészthetőség lényeges, s ehhez nagyon jó hátteret nyújtanak a médiák, amelyek ezt a tendenciát támogatják. Úgy éreztem, hogy ameddig nincs mondanivalóm, addig nem szabad új anyaggal jelentkeznem. Tíz év kihagyás, különösen ebben a korban borzasztóan veszélyes, hiszen az ember általában huszonöt-harminc éves korában indítja el, és építi fel karrierjét, s ebben az időszakban évente-kétévente ki kell adni egy lemezt.
Mi volt az az üzenet, amit kerestél?
Nehéz ezt pontosan megfogalmazni. Valamit elvesztettem tinédzser korom után, valamit, amiről nem tudtam, mi az, csak azt éreztem, minden valamiképpen más lett, s én is másképp éreztem magam. S nem csak magamon láttam ezt a változást, de a környezetemben levő embereken is, s nagyon sokat gondolkoztam azon, vajon ez nem egy természetes folyamat része, annak a folyamatnak, amit felnőtté válásnak nevezünk. Azt láttam, hogy mások is így vannak ezzel, s el is fogadják azt, normálisnak tekintik. Én viszont nagyon nem szerettem volna beállni a sorba, ami többek között azt jelentette volna, hogy lemezeket adok ki, amelyek beilleszkednek a trendekbe, építem a karrieremet, s a  sikerben fürödve vegetálok, s túlélem egyik napot a másik után. Nagyon sokat gondolkoztam ezeken a dolgokon, s rájöttem, hogy amit elveszítettünk, az a jelenlét, a pillanat varázsa. S itt nem az élvezd a pillanatot, a Carpe Diemre gondolok, hanem arra, hogy a felnőtté válással együtt jelenik meg a gondolkodásunkban az, hogy mi lesz holnap, mi lesz jövőre. Gyerekkorunkban, a kamaszévek alatt a jelenben élünk, nem foglalkozunk különösebben a jövővel. Identitásunk ugyanakkor a múltból fakad, amit a múltból táplálkozva felépítünk magunknak, s igaznak is hisszük, pedig ha belegondolunk, ez egy nagyon hamis kép, hiszen olyan sokat és gyakran változunk. Lényegében ez a lemez üzenete, ami gyakorlatig átlengi az egész lemezt, s ezért is az a címe, hogy Pillanat.
Ezt a tíz évet hol töltötted?
Voltam itthon is, külföldön is. Sok mindent csináltam, például színészként dolgoztam, az Elisabeth című darabban játszottam, majd hívtak Bécsbe a Theater an der Wien-be, de ezt már nem vállaltam el, úgy éreztem, korlátozna a szabadságomban. S ez alatt a tíz évben több részletben, összesen négy évet töltöttem az Egyesült Államokban, szerettem volna kipróbálni, megmérettetni magam, megtudni azt, hogy az, amit tudok, az csak itthonra elég, vagy működhet máshol is. Ez persze nagyon nehéz dolog, mert meg kell tanulni angolul, tökéletesen, akcentusmentesen. Mielőtt kimentem, itthon felszámoltam mindent, eladtam a lakásomat, s úgy gondoltam, ebből néhány évig meg tudok élni, de másfél év után elfogyott a pénz, s akkor több dologgal is próbálkoztam, modellkedtem, gitároktatással foglalkoztam, de amikor oda jutottam, hogy a túlélés érdekében el kellett volna mennem pincérnek, egyszerűen egzisztenciális okokból úgy döntöttem, hazajövök. És különös módon, amikor elengedtem ezt a világkarrier próbálkozást, akkor találkoztam olyan emberekkel, akik valóban világszínvonalon dolgoznak, s fantáziát láttak abban, amit csinálok. Így kezdtem el együtt dolgozni Paul Boyd-dal, aki videó-klipet készített többek között Tina Turnernek, Prince-nek, Seal-nek, valamint a producer Eric Gasttal, aki Britney Spears-sel, Peter Gabriellel dolgozott korábban. Ennek a közös munkának eredményeként született meg ez a félig angol, félig magyar album, amelynek anyagát kétszáz dalból válogattuk össze.
Ez a lemez jóval igényesebb, mint amit a kereskedelmi médiák játszanak, lehet sikeres kellő médiatámogatás nélkül?
 Úgy gondolom, hogy van igény erre a fajta a zenére. Van egy nagyon széles, és egyre bővülő réteg, amely keresi és igényli a színvonalas, értékes zenét, s nem a média által meghatározott ízlést követi. Ezt igazolja egyébként az is, hogy az album negyedik helyen nyitott a MAHASZ eladási listáján. Ennek természetesen nagyon örülök, de nem ezt tartom a legfontosabbnak, nem fogok kétségbeesni, ha keveset adunk el belőle. Amit fontosnak tartok, az hogy ha leülök játszani gitárral a kezemben, vagy kiállok a színpadra, akkor az örömet okoz annak, aki hallgatja, s örömet okoz nekem is. Ma már ezt tartom a legfontosabbnak.
A lemezt külföldön is forgalmazzátok?
Igen, egyrészt már felkerült az Apple internetes lemezértékesítő lapjára, másrészt elkészítjük a lemez angol nyelvű verzióját is, s Richard Evans, Peter Gabriel gitárosa hív Angliába, tehát, mint ahogy azt korábban már említettem, a hazatérésem után érkeznek azok a megkeresések, amelyeket valójában New Yorkban vártam. Ugyanakkor ma már nem a világsiker a célom, s arra is rájöttem, hogy ez igazából egy játék, amiben jól vagy rosszul részt veszünk, s vagy sikerül, vagy nem. Amit nagyon szeretek, az az élő zene, a koncertezés. Sikerült összehozni egy nagyon jó zenekart, Fehér Attilával, akivel már a Mester és tanítványaiban is együtt játszottam, Zizivel, akivel már tizenhét éves korunkban kezdtünk el közösen zenélni, s néhány nagyon tehetséges fiatal zenésszel. A közeljövőben lemezbemutató koncertet tartunk, majd turnézni szeretnénk az anyaggal.
WEB: www.mestertamas.com
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
